2015

A kiállítás megtekintése után egy kisebb terembe vezettek minket, ahol kör alakba rendezett székek és párnák vártak ránk. A helyiség plafonja sötétkékre volt festve, rajta különböző ábécék fehér betűi - az első pár percet ezek nézegetésével töltöttük. Miután mindenki megtalálta a helyét, Peternainé Juhász Zsuzsa tanárnő egy levél felolvasásával és néhány ünnepélyes mondattal megnyitotta az alkalmat, beszélve az olvasók változó ízléséről és az irodalom értékállóságáról, tudniillik, ami a szüleink idejében még szórakoztató irodalomnak minősült, manapság a fiatalok számára már nehézkesen élvezhető. Ezután bemutatásra került az első mű, A nagyenyedi két fűzfa, a tanárok és egy vállalkozó szellemű diák pedig részleteket olvasott föl belőle. Én személy szerint kellemesen csalódtam. Amikor kötelező olvasmányként a megismerkedtem vele tíz-tizenegy éves korom táján, nem hagyott bennem maradandó emléket, most azonban kifejezetten tetszett. Ez is példázza, hogy talán nem maga a könyv vált idejétmúlttá, csupán nem mindegy, hogy mikor kerül a kezünkbe. A felolvasók nagy tapsot kaptak, majd Zsuzsa néni felkonferálta a következő csapatot, minket; Annával enyhén feszült pillantást váltottunk. Ő bevallottan ideges volt, én pedig ugyan nem használtam volna ilyen erős kifejezést, azért mégis idegenek előtt kellett beszélni... Végül a feszélyezettségemet legyőzve nagy levegőt vettem, és belekezdtem a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei c. történet általános bemutatásába, igyekezve azokat a pontokat megragadni, amelyek esetleg felkelthetik a korosztály érdeklődését. Sokszor próbáltam már egy történetet felvázolni másoknak, de megvan az a hibám, hogy hajlamos vagyok elveszni a jelentéktelen részletekben, amik a reménybeli olvasót, valljuk be, nem igazán érdeklik. Éppen ezért meglepődtem, hogy a beszámolóm és a felolvasás elnyerte a közönség tetszését, főleg, mert először nem voltam benne biztos, hogy a választott részletek mennyire befogadhatók számukra. Utánam Anna következett, akinek addigra sikerült összeszednie magát, és kifejezetten jó felolvasást tartott, legalábbis nekem nagyon tetszett, és szerintem a többiek is hasonló véleményen voltak. Zsuzsa néni is bemutatta a saját részleteit, és mindenkit buzdított a könyv elolvasására, majd az alkalmat egy Kányádi-vers zárta. Kifelé menet meglehetősen meglepődtem, amikor néhány lány megszólított, és megdicsérte az előadást, mivel erre egyáltalán nem számítottam, de ettől függetlenül nagyon örülök, hogy sikerült elnyernünk a tetszésüket. Összességében én nagyon élveztem ezt a rendhagyó órát, és egyértelműen pozitív élményekkel távoztam. Remélem, ezzel mások is így vannak, és ha esetleg a jövőben is adódik ilyen alkalom, mindenkinek ajánlom a részvételt, mert számomra tényleg maradandó élmény volt.

Oldalainkat 175 vendég és 0 tag böngészi