Ismét a Debreceni Irodalom Házában

Már öt éve annak,hogy rendhagyó felolvasós magyaróráinkat a Debreceni Irodalom Házában tartjuk a két írásbeli forduló között. Nagy élmény volt most is a diószegis, könnyűiparis, péchys és adys diákok körében hallgatni a részleteket és a hozzájuk fűzött gondolatokat Mark Twain Ádám és Éva naplója,illetve Benedek Elek Nagy magyarok élete - Kőrösi Csoma Sándor című műveiből. Néhányat megosztunk érdeklődő olvasóinkkal: "...Félve írok le egy gondolatot, amely az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztat. Leányaim - ha egyszer kezükbe kerül ez a napló - gondolatomat nagyon szentimentálisnak fogják tartani. Remélem, hogy Ádámmal együtt halok meg. Nem emlékszem rá, hogy valaha is ilyen forrón, ilyen sóvárogva kívántam volna valamit. A gondolat, hogy Ádám előttem hal meg, elviselhetetlen számomra. Ha nem lehetséges, hogy együtt vegyünk búcsút az élettől, akkor Isten először engem szólítson el. Mert Ádám erős, és én gyenge vagyok. Neki nincs az én erőmre olyan nagy szüksége, mint nekem az övére... Különös, hogy ezekben a sorokban felismerem a szentimentális gondolatokat és égő esküket, amelyek olyanok, mint szerelmünk első napjaiban voltak. Úgy látszik, hogy a szerelem lényege keveset változik, és nem csodálkoznék, ha a lányaim éppen ilyen változatlanul élnék át, és a többi asszony is, akik utánuk következnek......" - Éva érzelmeit ez a részlet fejezi ki legjobban Ádám iránt, azt hogy nem tudna élni nélküle. "...Az első bánatom! Tegnap elkerült engem. Úgy látszik, nem akar velem beszélni. Először el sem akartam hinni, és csak valami félreértésre gondoltam, mert én nagyon szívesen vagyok együtt vele, és szeretem, ha beszél. Miért haragszik rám, mikor én semmit sem vétettem ellene? Végre megértettem, hogy ez valóban így van, és elhúzódtam. Leültem az erdőben egy magányos helyen - éppen ott, ahol először pillantottam meg Őt azon a reggelen. Akkor még nem tudtam, hogy Ő kicsoda, és ügyet sem vetettem rá. Most nagyon búsultam, mert minden - még a legcsekélyebb dolog is - rá emlékeztetett, és ettől igen nehéz lett a szívem. Azt sem tudtam, tulajdonképpen mi ez, hiszen egészen új érzés volt számomra. Ehhez hasonlót még sohasem éreztem, ezért volt olyan rejtélyes, hogy nem tudtam megérteni...." - Minden ember átéli ezt az érzést.Az első szerelmi csalódást. Ez a részlet felkeltette a figyelmemet, át tudtam élni. "...Az elmúlt évek hosszú sora után be kell vallanom, hogy eleinte alaposan félreismertem Évát. Jobb vele élni a Parkon kívül, mint a Parkban őnélküle tengődni. Eleinte mindig arra gondoltam, hogy túl sokat beszél. De most mégis sajnálnám, ha ez a hang elnémulna, és soha életemben többé nem hallhatnám. Most már bizonyos hálával gondolok arra az almába harapásra, amely bennünket összehozott, és megtanított rá, hogyan kell az ő jó szívét és kedves egyéniségét megérteni...." - Szerintem ez a legszebb rész Ádám naplójában, mert elmondja, mennyire fontos neki Éva. Régen mérges volt Évára, hiszen megzavarta szokásos napi rutinját a Parkon belül...ám később semmire nem cserélné le azt az életet. Ádám eleinte előítéletes és visszautasító Évával szemben. Ahogy telik az idő. kezdi megszeretni.”

Oldalainkat 182 vendég és 0 tag böngészi