Olvasás éve (2000)

Az Olvasás Éve (2000) alkalmából rendeztük azt a kis kiállítást az iskolánkban, amelyen kollégáink legkedvesebb gyerekkori és ifjúkori olvasmányait mutattuk be. Tárlókban láthatták az érdeklődők azokat a régi, néha kopott, néha saját kezűleg bekötött, féltve őrzött köteteket, amelyek a legkedvesebb olvasmányokat tartalmazták.

A könyvek mellett pár mondatban arról is olvashattunk, kinek mit jelent ez a könyv, miért épp ezt választotta. Szép vallomások születtek, amelyekben egy közös vonás mindenképpen fellelhető: az OLVASÁS öröme.

Néhány olvasásélmény

Kiss Tiborné:
"Ez a könyv az édesanyámé volt, ebből mesélt nekem gyermekkoromban. Hamarabb ismertem a János vitéz történetét, mint a meséket. Abban az időben nehezen lehetett gyerekenek szóló irodalomhoz jutni. A könyvet én kötöttem be gimnazista koromban, a borítóját is sajt kezűleg készítettem. A gimnáziumban un. politechnikai oktatás volt, és én ennek keretében könyvkötészetet tanultam."

Kovács Imréné:
"A bátyámmal egyszerre olvastuk a Monte Christo grófját. Ő kezdett hozzá hamarabb - én csak utánoztam ebben is, mint minden másban. Nagyon megkapott a történet romantikája, de az olvasás közös élménye is, ahogy megbeszéltük például az alagút készítésének lehetséges változatait."

Kunné Munkácsi Ágnes:
"10 éves korom körül nagyon élveztem az izgalmas, kalandos történeteket. Ebből a könyvből sajnos már hiányzik az a titkosírás, amit a barátaimmal mi is használtunk" (Csontos Gábor: Galambsziget)

Dr. Papp Tamásné:
"Kamaszkorom kedves olvasmánya ez a derűs novellafüzér, melyben 12 agglegény meséli el, hogy miért nem nősült meg. Hozzám közel áll az a világ, amelyben ezek a történetek játszódnak. Azóta is csak azokat a műveket, filmeket, könyveket szeretem, amelyekben dokumentum-jelleggel dolgoznak fel emberi sorsokat, élettörténeteket. (Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem)

Peternainé Juhász Zsuzsa:
"Az ember első találkozása a művészettel leggyakrabban a vers. Mondókákat, rigmusokat, altatókat hallunk talán legelőször szüleinktől, kedves családtagjainktó. Engem Weöres Sándor "verszenéjével" próbáltak álomba ringatni a hétvégi - közös családi - ebédek után nagyszüleim lakásában. Talán azért nem találtam rá arra a régi kötetre, ami még az enyém lehetett, mert a verseket mondták és nem olvasták nekem. Azóta a Bóbita-verseket én mesélem, mondom, éneklem esténként a gyermekeimnek... Ez a könyv is az övéké."

Rózsavölgyi Gábor:
"Petar Mardesics Kolumbusz Kristófja volt az első könyv, amely megszerettette velem a történelmet. Nagyon tetszettek a távoli világok, tengerek. Mindez engem, a kisalföldi gyereket teljesen elvarázsolt."

Sebestyén Béla:
"Merle könyve folyományos, leíró jellegénél fogott meg. 15 éves voltam, amikor először olvastam. Azóta is ő a legkedvesebb íróm, minden írását ismerem."

Tikász Katalin:
„8 éves koromban olvastam először a „Winnetou”-t, ennek hatására évekig én is indián akartam lenni. Angolul is azért akartam megtanulni, hogyha kimegyek Amerikába, és letelepedek az indiánok között, szót tudjak érteni velük.”

Völgyesiné Lukács Katalin:
„A táncoskedvű tűztündér azért annyira fontos a számomra, mert a nagymamámtól kaptam, aki az életem egyik legfontosabb személyisége. Ő mindig hitt bennem, mindig a megbocsátásra tanított, és arra, hogy az ember minden körülmények között BOLDOG lehet.”