Célok, tervek, feladatok

Hisszük és valljuk, hogy olvasóvá OLVASÓ nevel. Ahogy a családban a szülő dúdolva, ringatva, térden lovagoltatva duruzsolja az első mondókákat, nyitja ki az első mesekönyveket a gyermek előtt, úgy az iskolában a tanár az, aki megteszi ugyanezt, kinyitja önmagát, s talán a diák is hasonlóan rezonál majd.
Megnyíltunk, hogy megnyíljanak. Így kezdődött. És az Olvass többet! irodalmi vetélkedővel folytatódott. Mottónk nem ok nélkül lett Csoóri Sándor gyönyörű gondolata:„Aki kinyit… egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki.”
Szeretnénk, ha a partner iskolák számára is elérhetővé tehetnénk az Olvass többet! irodalmi vetélkedőt, s ezáltal városi szintűvé válhat az olvasást népszerűsítő programunk. A 2009/2010. tanév első félévében a vetélkedőt kiterjesztettük egy erdélyi középiskolára is.
Annak idején valóban a legtágasabb, legnaposabb helyiséget kapta meg az épületben a könyvtár, amelyet ma is szívesen látogatnak tanárok és diákok egyaránt, de ahogy telnek az évek, s ahogy gyarapodott a könyvtár, úgy lett egyre szűkösebb a hely. Ma már egyre kevesebben tudnak beülni dolgozni, pihenni, feltöltődni, holott az igény megvolna rá. 

Ezért továbbra is álmodunk egy KÖNYVTÁRAT magunknak és az iskolának, ahol

• áttekinthetően, levegősen elhelyezett polcokon megtalálhatóak a legfrissebb szépirodalmi és ismeretközlő művek, valamint kézikönyvek,
• tágas, egy tanulócsoport vagy egy egész osztály elhelyezésére alkalmas olvasóteremben, megfelelő világítással ellátott tanuló- és dolgozóhelyek állnak rendelkezésre tanár és diák számára egyaránt,
• egy különálló, hangos olvasóként működő térben lehetőség van számítógépek használatára, napi- és hetilapok, folyóiratok olvasására, beszélgetésre, olvasókörök számára otthonos sarok kialakítására
• a kölcsönzés integrált könyvtári rendszer segítségével, vonalkódos leolvasással történik,
• egy olyan elkülönített dolgozószoba áll a könyvtárosok rendelkezésére, amelyben nyugodt körülmények között tudják a feldolgozó, feltáró munkát, a számítógépes adatrögzítést végezni.

S álmodunk egy „beszélgetősarokról”, ahol közös olvasmányaink okozta élményeinket osztjuk meg egymással, és „nyitogatjuk tovább a könyveket” diákjaink előtt, akik reményeink szerint megnyílnak nekünk is, ahogy ezt a néhány alábbi példa is mutatja:
„ A könyv felhívja a figyelmet a gyerekkori élmények fontosságára. Ezek az élmények, apró csalódások gyakran tényleg kihatnak egész életünkre. Menekülünk saját magunk és rossz emlékeink elől. A távolság segíthet a felejtésben, de a problémára nem adja meg a megoldást. Azt magunknak, magunkban kell megtalálni.” (Márai Sándor Egy polgár vallomásai c. művéről Bereczki Nelli)

„A félelem egy alapvető, ösztönös emberi érzés. A bátorság azonban már sokkal nehezebben elérhető lelkiállapot. Az író szavaival arra utal, hogy félelmünket nem elkendőznünk kell tudomást sem véve róla, hanem szembe kell néznünk vele. Momo rettegése tetőpontján megtette ezt. Barátai jutottak eszébe, az, hogy neki kell segítenie rajtuk, és ez a gondolat hihetetlen bátorságot kölcsönzött a kislánynak. Ezzel a példázattal sugallja Ende, hogy az önzetlenségből erőt merítve még egy védtelen kislány is roppant erős lehet belül. Érdemes követnünk a példáját.” (Michael Ende Momo c. művéről Rácz Zoltán)

„Az igazi kincset akkor találjuk meg az életben, ha a szívünkre hallgatunk.” (Paulo Coelho Az alkimista c. művéről Nagy Zsanett)