Olvass többet! tábor a Bükk rejtekében

Az első nap néha kihívásokat tartogat egy táborban, különösen, ha alig akad ott ismerősünk. Sokfelől érkeztünk három kísérőtanárral – Hatos Melindával, Kelemen Fruzsinával, Peternainé Juhász Zsuzsával - és három egyetemi hallgatóval – Gyarmati Dominikkal, László Petra Fruzsinával és Lukács Andreával: kilencen Erdélyből – Kovásznáról, Sepsiszentgyörgyről, Székelykeresztúrról és Székelyudvarhelyről -, tizennégyen pedig debreceni, hajdúnánási, hajdúszoboszlói, nyíregyházi és szolnoki iskolákból.
Egy kiadós egri séta – első tábori programunk - azonban egymás mellé tudott rendezni bennünket olyan módon, hogy a megfelelő társaságra akadjunk, s ismeretlen, idegen emberekből egy családias kis csapat szülessen. Első napunk kulcsszavai az idegen, de kedves mosoly, egy-egy barátságos, közvetlen mondat és a természet ölelő karja, mely közé megérkezett sok lelkes, olvasni vágyó és szerető fiatal, hogy minőségi, jó időt töltsön együtt. A Debreceni Egyetem síkfőkúti kutatóházában elkezdődött a 13. Olvass többet! tábor 2023. június 29-én, a 2022/2023. tanév legeredményesebb versenyzőinek.
A tábornyitón megalakult a négy csapat, s azt is megtudtuk, hogy mi leszünk az Olvass Többet! Irodalmi Társaság alapítói.
Másnap már a reggeli elfogyasztása közben is élvezhettük a napocska kis nyalábjainak simogatását, melyek átfúródtak a fák ágai között csakis értünk. A nap folyamán a családias hangulat még jobban fokozódott egy-egy jó kis programmal, mint például az "ország, város.." irodalmi változatával, ismerkedős játékokkal, Petőfi-vers átírásával egy-egy közös fagyizással a tóparton, beszélgetésekkel, vicces olvasó pózos képek készítésével, dicséret-kihívással, stb. A nap tetőpontja a közös erdei túra volt, amikor elbújhattunk a Bükk védelmező karjai közé, s megtapasztalhattuk e zűrös, hangos, zajos világból való kilépés érzését. Amikor igazán szabadnak érezhettük magunkat, s nem zavart a sok gond és gyötrelem, csak mi voltunk és a természet, mely mindig elfogad, segít, támogat. A táborlakók által Erdő bácsi névre keresztelt Duska József - a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének ügyvezető elnöke - kísért el bennünket Cserépfaluig, hogy onnan bevezesse a táborlakókat az erdő titkaiba. Váratlanul ért mindannyiunkat, amikor a Suba-lyuk barlanghoz kellett először lépcsőt, majd sziklákat megmászni, a lefelé vezető úton pedig talán össze is törtük volna magunkat, ha nincs mellettünk az életmentő korlát. Odafent azonban többek között azt is megtudtuk, hogy milyen kitűnő klíma uralkodik a barlangban, illetve a Hór-völgyben, hogy a Bükk gazdagabb ősemberleletekben, mint a Neander-völgy. A végén pedig néhányan hátramaradtunk a túravezetőnkkel, aki rengeteg plusz dolgot elmesélt a növényekről, s bőven ellátott minket a kreatív feladatokhoz szükséges ágakkal, levelekkel, termésekkel. Hozzá kell tennünk azt is, hogy séta közben megannyi potyautasunk akadt – számtalan kis Apolló lepke, akik hol pihenésre, hol nemesebb tevékenységekre használták ruházatunkat. Miután megismerkedtünk a sajtos puliszkával, amit az utolsó morzsáig eltüntettünk, a napot egy Petőfi-esttel zártuk, mely teli volt meghökkentő információkkal. Elképedve eszméltünk rá, hogy a mindenki által jól ismert János vitéz nem is olyan aranyos, kedves és mesés, mint amilyennek láttuk első olvasáskor általánosban. Gyarmati Dominik előadása arra ösztönzött, hogy szedjük elő és olvassuk el újra a rég olvasott könyveket is, mert az ember az idő múlásával mindig másképp lát egy-egy történetet. Másképp értelmez egy regényt egy 60 éves, mint egy 12 éves. Érdemes ezért újraolvasni.
Szombat reggel a kis szorgos-dolgos napos kiscsibék nagy örömmel és jókedvvel készítették elő a reggelit, majd a délelőtti agytorna következett, ahol különböző, érdekesebbnél érdekesebb feladatot kellett megoldanunk. Ezt követően egy újabb erdei sétára került sor, s az Attila-kút vizéből is meríthettünk.
Mint minden táborban, úgy az Olvass többet! táborban is elindult egy új trend, egy divat, s megalakult a fonott hajú, olvasó lányok társasága is. A délután egyik fénypontja a palacsintasütő verseny volt, amely során rengeteg mély beszélgetésre, nevetésre került sor. A főzés/sütés bárkit bárkivel össze tud hozni, s ez így történt aznap is. Az elkövetkező órákban felhasználtuk az erdő-adta terményeket és szabadjára engedtük a kreatív energiáinkat – a dicsérő szavakért abszolút megérte. Csak hogy el ne unjuk magunkat, a következő tevékenység sportosabb kihívásokat tartogatott számunkra. Bár sem a kendőket, sem a lufikat nem tudtuk rendesen megkötni, jólesett közösen ügyes- avagy ügyetlenkedni a csapatért. Azután ki-ki a maga helyén szorgoskodott: a konyhatündérek palacsintát sütöttek és a vacsorát készítették elő, a többiek pedig a csapatuk feladatain dolgoztak. A nap tetőpontja – amire mindenki nagyon várt már - az Olvass többet! Irodalmi Társaság megalapítása volt, melynek során mindenki bemutatta kedvenc könyvét, regényét. Egy érzelmi hullámvasúton vehettünk részt, ahol a sírás mindkét fajtáját megismertük. Mikor érzékenyen sírtunk, mikor pedig sírva nevettünk. A legkülönbözőbb olvasmányok és érzelmek ütköztek, miközben beszélgettünk egymással, a kis ülés végén pedig többen is emelkedett hangulatba kerültek. Valóban elképesztő ereje van annak, ahogy bepillanthatunk kicsit a többiek fejébe és megláthatunk belőlük egy szeletet a kedvenc történeteiken keresztül. Általánosan elhangzó mondatok voltak, hogy vajon miért is nem tartott tovább a kör, vagy hogy miért nem mindjárt ezzel kezdtük az OT!T-t. Akadtak, akik legszívesebben még a vacsorát is hanyagolták volna a lelkes beszélgetés közepette.
Az esti tábortűz is hasonlóan hangulatosnak bizonyult. Volt valami varázslatos abban, ahogy a nyári éjszakában, a sötétséget kettészelő szikrák között a kedvenc Petőfi-soraink elhangoztak, majd ezt követte az éjszakai séta a tóparton, mely egy egészen új perspektívát adott a tóról és környezetéről. A tavacskán ringatozó kék csónak mindnyájunk figyelmét megragadta, a békák kuruttyolása és a természet megszusszanása az este megérkezésével idilli állapotba repített bennünket, melyből nem akartunk visszatérni. A nyugalom átjárta lelkünk, s boldogsággal telt meg a szívünk. Az estét egy olyan víg tánccal zártuk, ami nélkül már jó ideje nem létezhet Olvass többet! tábor: az Ördög útjával. Azt üzentük egymásnak ezzel a tánccal, hogy "Jó, hogy vagy! Jó, hogy itt vagy! Gyere még!" Lehetett ebben a táncban valami, mivel az ördögre is mondják, hogy nem alszik – nos, meglehet, hogy mi sem aludtunk el olyan hamar ezen az éjszakán, annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe.
A vasárnap reggel is oly napsütötte volt, mint a többi. Az időjárás nekünk kedvezett, s a sok táborlakó már kora reggel tett-vett, pakolt, hogy útnak induljon. Jókedv közepette elkészültek az útravaló kis szendvicsek, a pihe-puha párnákról és paplanokról lekerültek az ágyneműhuzalok, az utolsó pár csíkos zokni is bekerült a bőröndbe, a kis síkfőkúti házikó e kirobbanóan nagy aktivitástól volt zajos. A reggelizés után az elmúlt napok összegzésére került sor, s mindnyájunkban kezdett lassan tudatosulni, hogy az Olvass többet! tábornak hamarosan vége. Sajgott a szívünk, ha arra gondoltunk, hogy ott kell hagyjuk azt a házikót és a telket, a környéket és azt a sok értékes és kedves embert, akivel ezek a csodálatos napok voltak bearanyozva. De nem sokáig szomorkodtunk, hiszen a Székelyföldi Legendárium egyik kisfilmje színesítette az aznapi programpalettát. A kedves kis animáció megnézése után Hortobágyra vitt az utunk, ahol először egy kiadós, ínycsiklandozó ebédet ehettünk, a slambucot. Teli szívvel és teli hassal fedeztük fel Hortobágy jellegzetességeit a K.Nagy Józsi bácsi fazekasműhelyében és az istállóban a lovak között, majd jöhetett a nap ékköve. Mindenki felült a lovasszekerekre és belecsöppenhettünk a puszta életébe. Utunk során találkoztunk az izzadni nem tudó bivalyokkal, a csikósok ruházatának és lófelszerelésének jellegzetességeivel és rengeteg lenyűgöző mozdulattal, melyeket talán eddig csak a televízióban láthattunk. Egy hatalmas élmény volt ott lenni, mivel a szél átölelt mindnyájunkat, simogatott, simogatott, próbált marasztalni minket, sőt, még néhány könnycseppet is ejtett miérettünk és azért, hogy ne járjon le a 13. Olvass többet! tábor. A hortobágyi pusztáról egyenesen Debrecenbe vitt az utunk, ahol elvált a csapat. Az ottélők otthonaikba tértek szívükben a sok kellemes emlékkel, és az erdélyiek Debrecen utcáin sétálva eljutottak a Fórumig. Ott egy kis vásárlás is belefért, hogy mindenki tudjon hazavinni valami emléktárgyat a családnak, de ennek értéke messze nem olyan nagy, mint ami a szívükben megmaradt.
Hogy összességében mit adott nekünk ez a tábor? Élményeket, barátokat, könyveket, egy olyan közösséget, ahol minden olvasni szerető ember emlékeket és társakat szerezhet. E pár nap alatt számtalan sok élményben volt részünk és kedves barátokra találtunk, sőt nem is barátokra, hanem egy igazi családra, amely mindig tárt karokkal visszavár…
Ez a tábor olyan volt, mint egy finom sütemény. Eleinte csak szemléled, nem mersz belekóstolni, aztán mégis megízleled, s akkor már mind meg is eszed. Sőt, még többet is szeretnél belőle! Idénre sajnos már csak ennyi jutott, de jövőre reméljük, hogy megint kaphatunk egy szelet finom sütit!

A táborlakók írásaiból szerkesztette Peternainé Juhász Zsuzsa

 Kattints a képekre!

 

 

Oldalainkat 228 vendég és 0 tag böngészi