Sokféle módon lehet az embernek saját belső világát megismerni. „A Carl Rogers elméletének középpontjában álló énkép (szelf) és énideál kifejezi azt, ahogy látjuk, és ahogyan látni szeretnénk önmagunkat.” (idézi Boda István Károly Az emberi emlékezet, gondolkodás és viselkedés tanulmányában). A bölcs egyre inkább törekszik erre, hogy cselekedeteiben előrelátó legyen, hogy minél kevesebbszer kerüljön abba a léthelyzetbe, amelyet úgy hívunk, megbánás. Minél kevesebbszer döbbenjen rá, jaj, nem így kellett volna cselekednie, nem ezt kellett volna mondania. Az önismeret számtalan lehetősége között van a KÖNYV, az olvasás, amelyet Nevelőitek életcélul jelöltek meg maguknak, és szeretnék, ha Ti is átvennétek gondolataikat. Legyen ez az Olvasómozgalom az univerzális üvegharang. Tartozzon alá mindenki, aki építeni akarja jellemét, belső világát! Az első lépések már megtétettek, a Weöres Sándor-i grádicsok előttünk állnak: "Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt-következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát.... Az életet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha el tudsz vonatkoztatni mindattól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az élet dolgai, egyenként egyéniségednek jelentenek: felismered a közös szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben. Mind más és mindig más és mégis mindig azonos. A dolgoknak nem a szerepét és hatását figyeld, inkább a mintázatát és iramát: csak ezen az úton értheted meg az életet, természetet, embertársaidat és önmagadat." (A teljesség felé - részlet)