Az ötéves olvass többet! irodalmi vetélkedő történetéről rendeztünk kiállítást, melyet 2011. február 17-én nyitottunk meg. A kiállítás megnyitóján Kuffa Nikolett, Somogyi Noémi, Szilágyi Sándor, és Vajta Krisztina gondolatait hallhattuk az olvasásról, könyvekről.

Olvasni jó?

Igen. Bár a mai világban egyre kevesebbet olvasunk a tévé és az internet elterjedése óta, mégis: még mindig jelentős szerepük van a nyomtatott könyveknek is. Igaz, egyre gyorsuló világunkban sokkal könnyebb az interneten rákeresni adott dolgokra Arról nem is beszélve, hogy sokkal gyorsabb, és kevesebb energiát, esetleg pénzt igényel, ha nincs meg az adott témáról szóló könyvünk. Azonban én még mindig azt mondom, hogy olvasni jó. Hogy miért? Mert van, amit csak olvasás révén tehetünk magunkévá, amit csak eközben élhetünk át. Erre remek példa a szókincs bővítése. Ugyanis az az ember, aki rendszeresen olvas, gazdagabb szókinccsel rendelkezik, mint a nála kevesebbet olvasó társai, és nemcsak nagyobb lesz a szókincse, de ezáltal művelődik is.

Az olvasás által rengeteg új ismerethez, információhoz juthatunk el, de nemcsak ezért jó olvasni. Szerintem másik előnye, hogy rendkívüli módon fejleszti a fantáziánkat, ezáltal remek kikapcsolódási lehetőség. Ha egy történetet, legyen szó meséről vagy regényről, te magad olvasol el, akkor egy olyan világot teremthetsz meg, amilyet csak szeretnél. Ráadásul a saját világodon kívül létrehozhatod a saját szereplőidet, környezetüket, megjelenésüket. Ezeken kívül az olvasás azért is hasznos, mert gondolkodásra késztet. Az „Olvass többet!” vetélkedő nagyon sokat segít abban, hogy olyan könyvekkel is megismerkedhessünk, amelyeket valószínűleg nem olvasnánk el, ha nem hívnák rá fel a figyelmünket. Emellett ez a verseny segít abban is, hogy értőbben tanuljunk meg olvasni.

Nekem több kedvenc könyvem is van azok közül, amelyeket ezen a vetélkedőn ismertem meg. Ide tartozik Szerb Antal A Pendragon- legenda című regénye vagy Michael Ende Momó című műve. Nagyon szeretek olvasni, mert úgy gondolom, egy könyv sokkal nagyobb élményt nyújthat, mint egy film. Éppen ezért, bár kevés a szabadidőm, a szüneteket, illetve a tömegközlekedési eszközökön eltöltött időmet olvasásra fordítom.
Ha valaki azt állítja, hogy olvasni unalmas, és csak időpazarlás, akkor ajánlom, olvasson el egy-két – az ízlésének megfelelő – könyvet, és csak azután ítélkezzen, miután megtapasztalta, milyen érzés is elmerülni egy könyvben olyan mélyen, hogy a körülötte lévő világ is megszűnik arra az időre létezni, és mintha az idő is megállni látszana! S ha erre rájött, következő alkalommal szeretettel várjuk az „Olvass többet!”-re!

Kuffa Nikolett 11. B

A könyvekkel semmi sem lehetetlen

Miért is jó olvasni? Ez napjaink talán egyik legaktuálisabb kérdése. Hiszen miért is kellene sok időt fordítani az olvasásra modern korunkban: a számítógép, a DVD, a multiplex mozi világában. A válasz egyszerű: mert a könyvekkel semmi sem lehetetlen. Ha szomorú voltam, feledtették a gondjaimat, ha kíváncsi voltam, választ adtak, általuk és velük eljutottam oda, ahová valószínűleg életemben soha nem fogok. No és az érzelmek; sírtam együtt a szenvedővel, szerelmesebb voltam a hősnőnél, és teljes szívemből gyűlöltem az intrikust.

Olvasni nemcsak azért jó, mert művelődünk, nemcsak tanulást jelenthet egy könyv. Amikor olvasunk, ugyanazt a fájdalmat, örömet, félelmet érezzük, amit a szereplő. Mindig új személyiségekkel találkozunk, akiket megszeretünk, és ezek az új érzelmek adnak valami pluszt, megszínesítik hétköznapjainkat. Nehéz elmagyarázni valakinek, akit még sohasem ragadott magával egy történet, hogy milyen érzés, amikor alig bírod kivárni, hogy hazaérj, és végre folytathasd a könyvet, és már alig várod, hogy megtudd a végét—de mikor vége lett, sajnálod, hogy nem folytatódik tovább, hogy túl gyorsan elolvastad.

Az olvasás képes egy teljesen más világba röpíteni. Történhet körülötted bármi, egy jó könyv képes kiszakítani a környezetedből, és belehelyezni téged a Hozzád hasonló karakterbe. Nemhiába mondta Shakespeare, hogy „Az irodalom tükör”. Az olvasó akarva-akaratlanul azonosul a regény szereplőjével, felfedezi benne a hasonlóságokat és különbségeket, talán átértékeli az eddigi szemléletét, és folyamatosan új értékekkel találkozik. Tanul, megismer. A műfaj nem számít; a konfliktusok, az érzelmek, a szituációk hasonlóak a mieinkhez, és mindig jó valami olyanról olvasni, amit mi is éreztünk már. Segít eligazodni a világban, sőt, képes arra, amire a legmodernebb eszközök sem: eljut a lélekig.

Persze, ha ennyire egyértelmű és nyilvánvaló a könyv áldásos hatása, akkor felvetődik a kérdés: miért nem rohannak az emberek tömegesen a boltokba, hogy megszerezzék ezt a kincset?

A választ világunk modernségében keresném. Hisz ahhoz, hogy valaki megismerje az olvasás élvezetét, egy darabig azt kell tenni, amit nem szeret: rá kell szánni az idejét, és át kell verekednie magát az első oldalakon, még ha eleinte nem is érzi úgy, hogy megérné. És a legtöbben feladják. Elmennek inkább megnézni egy premiert a moziban. Hozzáteszem, nem vagyok fanatikus, szeretek filmet nézni. A „vagy” helyett most is az „és”-t szeretném hangsúlyozni. Film és könyv. De egy filmmel soha nem azonosulhatsz annyira, mint egy regénnyel. A filmben adottak a szereplők, a helyszín, nem igényel fantáziát; nem állhatunk meg, ha el szeretnénk gondolkozni, csak külső szemmel nézzük a minél rövidebbre tömörített változatot. Ezért ritka, hogy valaki jobban szeresse a filmet, mint a regényt.

Kíváncsiak a kedves megjelentek, hogy én mit szeretek olvasni? Mikor mit. A jó könyv olvasás közben születik, ketten hozzuk létre: az író és én. Én tehát csak az „én” könyvemet tudom ajánlani. Ha szerencsénk van, mire a végére érsz az olvasásnak, már a tied is lesz. A tanulság, hogy minden könyv, amit a kezedbe veszel – kaland. Vagy bejön, vagy nem. Persze ha sokan dicsérik, nagy az esélye, hogy neked is tetszeni fog. Ezért tartom rendkívül fontosnak az „Olvass többet!”-et és minden ilyen népszerűsítő eseményt. Ezért javaslom én is minél több ismerősömnek, hogy olvasson, mert közben kitárul, és színessé válik a világ, és mert…… a könyvekkel semmi sem lehetetlen.

Köszönöm, hogy meghallgattak, meghallgattatok!

Somogyi Noémi 11. C

Igazán nem meggyőzni akarlak, de olvasni tényleg jó…

Először több mint tíz éve kerülhetett könyv a kezembe, valószínűleg édesanyám esti meséinek hatására, és annak, hogy tele voltak a polcaink mindenféle könyvekkel. Körülbelül azóta szeretek olvasni, mióta megtanultam.
Az elsők között, hogy friss lelkesedésem bele ne törjön az olvasottakba, nép-és Grimm-meséket olvasgattam, de hogy akkor mit gondoltam róluk, arra „ennyi év” távlatából már nem igazán emlékszem. Ezeket a történeteket leginkább varázslatosságuk miatt szerettem. Később az indiános regényekre kaptam rá. Nyári szünetben a déli nagy melegben bevonultam az árnyékba, és Vadölővel róttam Amerika őserdeit, aztán mikor elegem lett a mentális utazgatásból, akkor bevetettem magam a kertünk vadonjába, és megküzdöttem „élőben is” a sápadt arcú kutyákkal. Csináltam hozzá tomahawkot meg kést fából, arcfestést, meg mindent… Kicsit úgy festhettem, mint valami tudathasadásos kisfiú, de hát szerencsére senki nem látta, én meg élveztem. Aztán a fantazyk vették át a vezérfonalat, meg történelmi regények, Rejtők, klasszikusok, kortárs „vadgondolkodók”, és így tovább. Persze nem olvastam minden lehetséges könyvet, de olvastam mindenfélét, ami valahogy eljutott hozzám. ….
Sok regényhős megismerése saját magamhoz vitt közelebb, mint például a most terítéken lévő regényemben Konsztantyin Dmitrics Levin figurája, az idealizmusával és csapongó filozófusi „agymenéseivel”… Érdekes kívülről látni valakit ennyire hasonló beállítottsággal. És még jobb megtanulni nevetni rajta…
A sok olvasás első tünete a „túl élénk fantázia” volt. Aztán a kíváncsiság másokra és az empátia. Sok-sok képzelt embert és helyet ismertem meg az olvasmányaimban, ami tulajdonképpen teljesen haszontalan, „hisz van egy saját világunk is, miért nem foglalkoztam azzal?”. De pontosan ez a sok képzelt csudával való találkozás keltette bennem a nagyon erős vágyat a körülöttem levő világ minél teljesebb megismerésére, és fejlesztette a képességet, ami ehhez hozzásegít. Hiszen rengeteg nézőponttal, hozzáállással találkoztam a könyvekben, és azonosulhattam velük, még ha egymással szöges ellentétben is álltak…
Egyébként is, mi számunkra a világ? Mindenki számára kizárólag az a kép, amit a fejében alkotni tud róla. Teljes képünk nem lesz soha, erről senki ne álmodozzon. De minél több színben láthatjuk magunk körül a valóságot, annál inkább megtapasztalhatjuk a csodáit.

Szilágyi Sándor-I. évfolyam építőmérnöki kar, BME - volt adys diák

Az olvasásról

„A könyvek alapvetően huszonhat fonetikai jelből, tíz számjegyből és körülbelül nyolc írásjelből állnak – az emberek pedig megnézik ezeket, és látják maguk előtt a Vezúv kitörését vagy a waterlooi csatát.” – így fogalmazott az olvasásról Kurt Vonnegut amerikai regényíró. A könyvek varázsát valóban nem tudja sem felülmúlni, sem helyettesíteni semmi. Nincs más, ami ennyire közvetlen, ennyire képes csak hozzánk szólni- és közben szabadon hagyni, hogy a fantáziánk rendezzen filmet az olvasottakból.

Imádom a könyveket- elvarázsolnak, és amikor olvasom őket, meg tudok feledkezni minden másról. A könyvek útján rengeteg tudás, titok, sőt világ tárul elénk. Olvashatunk olyan világokról, amelyek csak a szerző elméjében léteztek, ám bennünk élhetnek, formálódhatnak tovább. Vagy épp ellenkezőleg, olyan eseményekről, amelyek akár velünk is megtörténhettek volna. A könyvek elröpíthetnek a régmúltba éppúgy, mint a távoli jövőbe- és eközben szinte észrevétlenül tanítanak. Olyan helyzeteket ismerhetünk meg, amelyeket sosem éltünk át, olyan problémákat érthetünk meg, amelyekkel még nem szembesültünk. Az olvasást egyedülálló élménynek tartom. Egyrészt az érzelmek széles spektrumán kísér végig, hiszen megnevettet, esetleg elszomorít; felháborít, vagy éppen megnyugtat… Másrészt viszont mindenképpen gondolkodásra ösztönöz. Egy valaha, valahol élt ember világa, felismerései saját gondolataink részévé válnak. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy menjünk messzire és sokfelé barangolni a könyvek birodalmában.

Úgy érzem, sokat köszönhetek az Olvass többet! Irodalmi vetélkedőnek, hiszen ez nem csak egy irodalmi verseny. Az elmúlt négy és fél év során- bár magamat „mindenevő” olvasónak tartom- olyan művekkel ismerkedtem meg, amelyeket egyébként talán soha nem olvastam volna el. Arra ösztönzött, hogy több szépirodalmi művet vegyek a kezembe, megismertem Charlotte Brontët, de Merlét és Coelhót is. Sőt, a versenyre készülve olvastam először Rejtő Jenőtől A tizennégy karátos autó című regényt is. Amellett, hogy a vetélkedő palettáján szereplő művek között mindenki találhat kedvére valót, a verseny a könyvek megértésére, elmélyülésre buzdít. Biztosan más olvasó is így van ezzel; megesik, hogy „falom” a könyvet: buszon, lépcsőn, vagy akár éjszakába nyúlóan. Hamar eljön az utolsó mondat, én pedig még napokig töprengek, aztán visszazökkenek. Vissza? Nem; már nem ugyanoda, és nem vagyok ugyanaz sem.

Kiváló könyvélményeket, tartalmas olvasmányokat, és további szívhez szóló kedvenceket kívánok mindenkinek, mert olvasni jó, de legfőképp: érdemes.

Vajta Krisztina 11.C

Képek a rendezvényről