2025 júniusának végén rendeztük meg a 15. Olvass többet! tábort (OT!T). Az erről szóló beszámolót és a képeket tekinthetitek itt meg.

Idén a 15. Olvass többet! tábornak a lillafüredi Waldorf Iskola adott otthont.
Rengeteg élménnyel gazdagodtunk mind a tizenhatan, s bár az összeset nem tudjuk elmesélni, de igyekszünk átadni a legszebbeket.
A kaland június 25-én a buszúttal kezdődött. A brassói, sepsiszentgyörgyi és székelykeresztúri hat diákot és a balmazújvárosi, debreceni, hajdúdorogi, hajdúszoboszlói, nyíregyházi diákokat egyszerű körülmények fogadták - tábori ágy, stb. -, de talán éppen ez hozta ki belőlünk, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Nem akadt olyan téma, amit ne tudtunk volna kivesézni.
A szokásos tábornyitó után megcsodáltuk a Palotaszálló varázslatosan szép épületét és a Függőkertet. Itt meglátogattuk József Attila szobrát, ahol emléke előtt tisztelegve felolvastuk/elmondtuk kedvenc verseinket, majd ismerkedő játék következett, s éjszakába nyúló beszélgetések.
Másnap izgatottan vágtunk bele a csapatfeladatokba. A jövőre 20 éves verseny eddig ajánlott 90 művének címéből Zsuzsa néni ötlete nyomán történeteket kezdtünk írni csapatonként. Később Kónya tanár úr is meglátogatott bennünket. Neki és a kvíz játéknak köszönhetően megismerkedtünk Lillafüred természeti kincseivel és nagymúltú irodalmi életével. Délután a Képpoézis nevű kreatív alkotómunka következett Hatos Melinda vezetésével. József Attila kinyomtatott verseiből választva mindenki rajzolt, kiemelt,saját olvasatával tette egyedivé a jól ismert verseket.
Később egy kis sétára indultunk, de az izgalom csak ezután következett, amikor a kis erdei vasúton utazva betekintést nyertünk a táj szépségeibe. Jóleső érzés volt a hűvös erdei szellő, ami a nagy hőség után megsimogatta arcunkat. Az alagúton való átutazás és a tanösvény felfedezése csak még különlegesebbé tette bükki kalandunkat. Fáradtan tértünk vissza szálláshelyünkre, de nem annyira, hogy ne játszhassunk még párat, s utána meg ne ejtsünk egy közös filmestet.
A harmadik napon közösen úgy döntöttünk, megtekintjük a környék egyik csodaszép cseppkőbarlangját, a Szent István- barlangot. Számunkra ez volt a legmaradandóbb élmény. Ámulatba ejtettek minket a különlegesebbnél különlegesebb képződmények. Az idegenvezetőnk poénjai csak még inkább feldobták a hangulatot, ahogyan a képződményekhez különböző elnevezéseket párosított.
A Palotaszálló gyönyörű előcsarnokába is benéztünk, megkóstoltuk a finom hűsítőket, sütiket,s a parkban is sétáltunk egyet.
A nap hátralevő részében még élveztük egymás társaságát, kihasználva minden hátralevő percet még a másnapi indulás előtt. Az estet a feladatok befejezésével, csapatbeszámolókkal és a tábor kiértékelésével zártuk. Megosztottuk egymással digitális képeslapjainkat, fotóink mellé idézeteket választva, s kvizjátékokkal teszteltük egymás tudását mindarról, amit ez alatt a pár nap alatt tanultunk, tapasztaltunk.
Mint minden táborban, most is megkaptuk emléklapjainkat, és választhattunk ajándékkönyveket, miközben bánatos szemekkel tekintgettünk egymásra. A pakolás közben már mindenki nosztalgiázott, pedig még el sem hagytuk Lillafüredet. A búcsúzás nehéz volt, de tudjuk: ez csak egy újabb kezdete a barátságainknak.
Ez a tábor többet adott nekünk, mint csupán programokat – emlékekkel, élményekkel, kapcsolatokkal térünk haza. Olyan embereket ismerhettünk meg, akikkel közös az érdeklődési körünk és tudjuk: “A könyv érték”.
Az összetartozás, a nevetések, az erdőillat és a hajnalba nyúló beszélgetéseink mostantól mindig Lillafüredet fogják az eszünkbe juttatni, mely mostantól már örökre a szívünkben marad.
Utolsó feladatként -már a búcsú után- mindenki választott pár szót, ami legjobban kifejezi ennek a tábornak a lényegét
A szófelhőt Kiss Zselyke-Boglárka készítette el.
A beszámolót a négy csapat írásai alapján szerkesztette Peternainé Juhász Zsuzsa tanárnő, a tábor szervezője.

A képekre pedig kattints rá és nagyobb méretben fogod látni.