Ismét a Debreceni Irodalom Házában

Rendhagyó múzeumi óra az olvasás jegyében 2018. március 22-én, csütörtökön igazán izgalmas élményben volt részem. Volt szerencsém több hajdúszoboszlói diáktársammal együtt meglátogatni – magyartanárom, Kedves Tünde és pár lelkes szülő közreműködésével - a Debreceni Irodalom Házában az Olvass többet! határtalanul-magyarul nemzetközi verseny felolvasós rendhagyó óráját. Voltam már itt korábban is nyáron, egy sokszínű kézműves vásárban. Egészen furcsa volt most hófehér takaróban látni a Péterfia utcai múzeum udvarát s bent a zsúfolásig megtelt termet. Úgy tudom, minden eddiginél nagyobb csapat, több mint hatvan diák vett részt a rendezvényen. Az Irodalom Házáról nekem egy díszes, magas épület jutna eszembe, faltól falig érő könyvespolcokkal. Ez a ház azonban hű maradt a hagyományokhoz. A régi fabútorok olyan érzést keltenek az emberben, mintha maga is ott volna a régmúlt korokban. A falak egyszerűek, olykor mélykék színük életre kelti Debrecen híres művészeit, íróit, költőit. Életükről is olvashatunk pár sorban. Munkáik csillogó ékköveknek látszanak. Akadnak itt még elsárgult iratok vastag üvegbúra alatt, s személyes tárgyak. Úgy védelmezik őket, mintha rajtuk múlna a világ sorsa. Tényleg rajtuk áll, hogy mi marad meg nekünk Csokonaiból és Adyból, Oláh Gáborból vagy Szabó Magdából. A Déri Múzeum és a Debreceni Ady Endre Gimnázium együttműködésével tartott hagyományos találkozón ezúttal is a versenyre ajánlott írásokból olvastak fel részleteket egymásnak a résztvevők. Ettől a tanévtől kezdve már 5-6. osztályosok is részt vehetnek a versenyben, nem csak a középiskolások. Már ötödik éve rendezik meg a verseny szervezői: Kluka Hajnalka és Peternainé Juhász Zsuzsa tanárnők ezt a felolvasós órát az online első, illetve a 2. forduló között, melynek köszönhetően most újra éreztem, hogy nem vagyok egyedül, és sok könyvmoly van még rajtam kívül. Az adys, péchys, TÁG-os és könnyűiparis diákok és tanáraik a Teremtéstörténetekből és Molnár Ferenc Játék a kastélyban című művéből választott, nekik tetsző részleteket hoztak. Idézeteik nyomán szép gondolatokat ismerhettünk meg a tibeti, maja és indiai kultúrából. Nagyon megható volt. Én lehettem az első hatodikos, aki könyvet ajánlhattam a velem egykorú és idősebb diákoknak. Nógrádi Gábor Petepite: az apu én vagyok című regényéből olvastam fel a nekem leginkább tetsző részletet. A felolvasás után Bíró Éva muzeológus kísért végig bennünket a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum kiállításán. Nagyon sokat tanultam a tárlatvezetés alatt. Például azt, hogy Medgyessy élete igazán nagy fordulatot akkor vett, amikor abbahagyta a festést, és egy ösztöndíj segítségével eljutott Párizsba. Hazatérte után rengeteg szobrot készített. Nekem egy bika alakú tetszett a legjobban. Olyan édes volt, gombszemeivel és zömök testével. Örülök, hogy eljöhettem erre a rendhagyó órára, ahol diáktársaimmal egymással tudtuk megosztani olvasmányélményeinket. Jó volt, hogy a barátnőim is itt voltak, és támogattak.

(Lovas Fruzsina 6. b osztály Gönczy Pál Sport és Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Hajdúszoboszló)

Oldalainkat 62 vendég és 0 tag böngészi